MISEREND

Szentmise hétköznapokon:
kedd, csütörtök, péntek - 7:00
szombat - 18:00
vasárnap - 9:30

Rózsafüzér: szombat - 7:00

Elérhetőségek:
telefon: +36 29 340 513
mobil: +36 30 325 7173
e-mail:
Káposztássy Béla plébániai kormányzó: kaposztassy.bela@vaciegyhazmegye.hu
plébánia: gyalrkp@gmail.com
Bankszámla szám: 64400044-30065885-51100002

Az egyházközség

Szent György templomról

Dr. Nagy Árpád kutatása alapján

Gyál Galan néven fordul elő először 1323-ban. Ez valószínűleg egy ótörök eredetű személynévből keletkezett, melynek alapja a "jelan = láng" szó, vagy az is lehetséges, hogy a török "jal = gyulladj lángra" szónak a származéka. A falu 1559-ben már puszta volt. A török hódoltság után Alsónémedihez csatolták. Később Károlyi Sándor szerzi meg. 1947-ben ősi nevén ismét község lett. Templomát 1324-ben említi először egy oklevél. I. Károly király 1324. jan. 21-én átírt és megerősített budai kpt. oklevele Szent György tiszteletére emelt templomát említi. Hogy e században már templom állt itt, erről még több helyen találunk említést". 1736-ban a régi templomot Károlyi gróf a temetőfallal együtt szétszedette, és anyagából kocsmát és istállót építtetett.
1854-től kezdve az alsónémedi missziós körzethez tartozott, majd a kunszentmiklósi plébános látta el. 1936-ban expoziturát hoztak létre, melyet az alsónémedi káplán látott el, mivel Gyál az alsónémedi plébániához tartozott akkor is. Két helyen is mondtak szentmisét, az uradalmi kápolnában és Szöllősön. Ezen kívül az expozitus misézett Pakonyban, az Alsónémedi Szőlőben és az ún. Jálics-kápolnában.
Kápolna volt két helyen: a Jálics- és a Károlyi-uradalomban. Gyálon uradalmi katolikus iskola is létezett.
Lelkészsége 1945-ben alakult. Ekkor egyben templomépítő bizottságot is alakítottak, a háborúban ugyanis mindkét kápolnát rommá lőtték. 1945-ben megalakították a Katolikus Kört is. A plébánialakot 1947-ben vásárolták. Ugyanebben az évben a ligeti iskolában két tantermet egybenyitottak, a folyosón pedig oltárfülkét építettek, a vasárnapokon itt tartották az istentiszteleteket. A Szőlőkben is volt iskolakápolna, melyet 1947-ben felszámoltak, s ezzel Gyálon a lelkipásztorkodás központja áttevődött a ligeti részbe. 1947-hen önálló hitoktatói állást szerveztek. 1948-ban letelepedtek a községben a "Jézus Szíve Népleányok". 1949-ig három külterületi iskolában volt misézés: Felsőpakony, Némedi-Szőlők, Hollandi-telep. 1948-ban egy vendéglőt alakítottak át kápolnává, melyet Szűz Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére ajánlottak, 1951-ben plébánia rangra emelték a lelkészséget. Új templom 1983-ban épült Szent István király tiszteletére. A plébánia jelenlegi háza 1940-ben épült, melyet 1958-ban renováltak. Historia domusa 1946 -ban kezdődik.

Jelenlegi misézőhelye: Felsőpakonyon Eötvös u. 22-ben
A kereszteltek száma: 1980-ban 152 fő
Templom titulusa: Szt. István király
Búcsú: augusztus 20.
Szentségimádás: jan. 1. és augusztus 22.
Lakossága: 1982-ben 18 236 fő
Hívek száma: 10 000 fő

Dr. Nagy Árpád kutatása alapján


Iskolakápolnák, Jálics-kápolna

Jálics Kálmánné levele alapján. Akron, 1992. nov. 25-én

Főtisztelendő Gábor Atya!
Feledhetetlen emlék a Jálics család részére, hogy ez év júliusában Feri fiam hálaadó szentmisét mondhatott a gyáli templomban családunk több tagja és sok régi kedves gyáli hívő jelenlétében, akikkel azután még nagy örömmel közvetlenül is elbeszélgethettünk. Ez alkalommal említeni tetszett nekem, hogy a gyáli egyházközség keletkezésének története nagyon érdekelné. Erre vonatkozó ígéretemnek szeretnék a következőkben eleget tenni.
A múlt század '90-es évei előtt e mai Gyál területe gr. Károlyi László uradalmához tartozott, Pakony pedig gr. Degenfeld Ottóé volt. Akkor Jálics Géza megvette a vasúttól délre a kanális és a soroksári határ közti területet. Ezen majorral és lakóházzal egy nagy szőlészetet létesített. A házat körülvevő parkban egy kis kápolnát is építtetett "Imádkozzunk" felírással.
1910 táján a Szölősgyálnak elnevezett gazdaságban anyagi nehézségek merültek fel, amiért Jálics Géza a vasút mentének a Budapest felé eső részét kiparcellázta, a település pedig a Gyálszőlők elnevezést kapta.
Amikor az első világháború után Jálics Ferenc mint a gazdaság örököse kiköltözött Gyálra, kérvényt adott be a püspökséghez, hogy a kápolnában szabadjon misézni. Ugyanis az Alsónémedihez tartozó Gyál kb. 10 km-re fekszik az anyaközségtől, ami a gazdaság alkalmazottai és a telepesek részére a vallásgyakorlatot akadályozta, lehetetlenné tette.
Hanauer püspök úr vecsési bérmálás alkalmával személyesen átjött és megnézte a kápolnát. Nemsokára megjött a kért engedély és a kápolna Szent Kereszt felmagasztalását lett hivatva dicsőíteni (szept. 14.). Az eredeti okmány a kápolnában ki volt függesztve, de ostromkor nyoma veszett. Ezután Jálics Ferenc kérésére Sikrai-Kolmár Imre ny. tábori lelkész vasárnaponként kijárt Budapestről misét mondani. Nemcsak az alkalmazottaknak volt ez által lehetőségük vallásukat gyakorolni, hanem Gyálszőlőkről is többen eljöttek rendszeresen a misére. Kunvári Ferenc már fél órával a mise kezdete előtt hosszasan harangozott, remélve, hogy többen is meghallják, és legyen idejük eljönni. Ő volt egyszersmind a leghűségesebb ministráns is. Az Alsónémedi plébániáról engedélyt kaptunk keresztelésre, gyóntatásra, a betegek ellátására.. Ez volt tulajdonképp a gyáli egyházközség bölcsője. Ez a "gyermekkor" több mint tíz évig tartott. Amikor ft. Sikrai-Kolmár Imre a harmincas évek elején Grázba költözött, elárvultunk. Senkit sem sikerült találni, aki rendszeresen eljött volna misézni.
Időközben Gyálszőlők is elkezdett mozgolódni. 1927 augusztusában haranglábat állítottak fel, aug. 20-án volt a harangszentelés. Szánthó Pálné, az akkori főszolgabíró felesége volt a haranganya. Ez is, valamint a Jálics harang, a templomból hívogatja a híveket még ma is.
A Károlyi uradalom a harmincas évek folyamán a vasúttól északra, Vecsési út és a Kőrösi út kereszteződésénél uradalmi iskolát épített, melyhez mi is hozzájárultunk, hogy az alkalmazottak gyerekei oda járhassanak. A katolikus jellegű iskola oltárfülkével is fel volt szerelve. Később, amikor már állandó papunk volt és a Ligetről is odajöttek a hívek, ott volt a vasárnapi mise rendszeresen. Nagy Károly igazgató-tanító nemcsak kiváló nevelő és tanítói munkájával tűnt ki, hanem nagyszerűen vezette az éneket, és gondoskodott a szükségletekről.
A Károlyi uradalom a harmincas évek elején a vasúttól északra a Vecsési útig terjedő szakaszt kezdte el parcellázni, amit Gyálligetnek neveztek el. A lakosság egyre szaporodott és ismételt kérésnek engedve Hanauer püspök úr 1935-ben ft. Gaál Antalt helyezte Gyálra, mint az Alsónémedihez tartozó filiára. Minthogy addig állandó papunk nem volt, most arra is kaptunk engedélyt, hogy a kápolnában az Oltáriszentséget őrizhessük. Vállaltuk a felelősséget.
Minthogy egyelőre lakás nem volt, berendeztük Gaál ft. úr részére a volt vincellér lakást, és gondoskodtunk élelmezéséről, azaz nálunk étkezett. Egy idő múlva a távolságok miatt átment Gyálszölőre lakni. Az ottani iskolában mondott vasárnaponként misét és úgy hírlett, hogy lakásán állított fel valami kápolnaszerűséget.
1936 május végére bérmálás volt hirdetve a mi kápolnánkban. Több mint száz volt a bérmálkozók száma, mert errefelé ilyesmi még nem volt. Szánthó Pál főszolgabíró hivatalosan várta a püspök urat, hogy elkísérje, amíg a járásban tartózkodik. Gyálszőlőkön, az alsódabasi járás határánál találkoztak. Hozzánk csak nagy késéssel érkeztek, mert a püspük úr, tekintve, hogy a hívek részéről sok panasz érkezett hozzá, először Gyálszőlőn akart szemlét tartani az iskolában és a pap lakásán.
A bérmálás szép időben és rendben folyt le a kápolnában és a parkban, mert a bérmálandók helyszűke miatt kint sorakoztak fel. Utána nálunk volt díszebéd a vendégek tiszteletére. A püspök úr óhajára ebéd után a férjem, Jálics Kálmán, aki atyjától örökölte a szölősgyáli gazdaságot, kocsival körülvitte őt a környéken, főleg a lakott területeket nézték meg, Pakonyt is beleértve. Visszafelé jövet férjem, mint az alakulóban lévő egyházközség elnöke, előterjesztette a püspök úrnak kérésünket, hogy adjon nekünk egy másik papot. Ez a kérés meghallgatásra talált és 1936 nyarán ft. Molnár József került ide Gyálra. A fejlődő településen ezután vasárnaponként két szentmise volt, a gyálszölői és a Károlyi-féle iskolában. Ezek akkor még be tudták fogadni a híveket.
Szeretnék ide még egy kis epizódot beiktatni.
1939 szeptemberében, mikor Hitler megtámadta Lengyelországot, 200 menekült lengyel katonát szállásoltak be hozzánk, tekintve, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt voltak üres istállók. A lengyelek igen buzgó, vallásos emberek voltak. Reggeli és esti imára mindig felsorakoztak. Vasárnaponként legtöbbször kijött hozzájuk egy lengyel pap misézni. Rendesen még a László majorból is átjött egy különítmény, kb. 100 ember. Minthogy a kápolna ennyi személyt nem tudott befogadni, a kápolna fedett bejárata alatt állítottunk mindig fel egy tábori oltárt. Megható volt a bús, de nagyon szép énekük. Ünnepeken még többszólamban is énekeltek. Megtörtént, hogy esett az eső, ilyenkor a papjuk esernyő alatt gyóntatott. De eljött a karácsony térdig érő hóval és nagy hideggel. Akkor szépen kidíszítették a volt lóistállót, ami egyszersmind a szállásuk volt, és ott ünnepeltük a karácsonyi misét. Az Úr Jézus is jászolban született. Ő a szíveket keresi, azok pedig nagy igyekezettel készítették neki a szívüket és a környezetet. Ostrom után visszatérve a kápolnának már a helyét is alig lehetett megtalálni. De mint ahogyan a gyerekek kinövik a bölcsőt, úgy a gyáli egyház is kinőtt már belőle. Reméljük, hogy Isten nagyobb dicsőségét és a lelkek üdvét szolgálta igen nehéz időkben talán azért volt a Szent Kereszt felmagasztalására hivatva. Ostrom után a Károlyi-féle iskola is eltűnt a föld színéről. Az időközben létesült ligeti iskolában két terem közt létesített kis raktárt oltárfülkének rendezték be mise alatt a két terem ajtaját kitárták. De az iskola vezetősége igen ellenségesen viselkedett és attól kellett tartani, hogy az Oltáriszentség már nem sokáig őrizhető ottan. Ft. Szilvási Sándor plébános úr utánjárására az egyházközség megvett egy eredetileg táncteremnek szánt hodályt, ami még nem volt használva. Csekély átalakítással ez nyújtotta az első szerény állandó lakhelyet az Úr Jézusnak. Néhány éven belül sikerült egy kis tornyot és sekrestyét is hozzáépíteni, hogy templom formája legyen.
De a templomnak felszerelésre is volt szüksége. Akkoriban megtudtuk, hogy Budapesten a Szent Szív zárdát államosítani fogják. Jó kapcsolatunk volt velük, mert én is és a leányaim is ott nevelkedtünk. A főnöknő igen örült, mikor megtudta, hogy Gyálon mire van szükség. A Mária kápolna oltárát a padokkal, szobrokkal és az egész felszereléssel odaajándékozta nekünk. Miseruhákat is kaptunk, és ami csak kellett még. Ennek is része volt abban, hogy a templom a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének a tiszteletére lett szentelve.
De nemcsak az első templom létesült ft. Szilvási Sándor plébánossága alatt, hanem a hitélet is virágzásnak indult. A liturgiát már a zsinat előtt a lehetőségek szerint életté próbálta varázsolni, hétköznapokon is próbálta híveit kis ötperces elmélkedésekkel gazdagítani. Imacsoportokat szervezett, de az anyagiak megszervezéséről is gondoskodott. Ahol tudott segített, és mindenkinek fáradhatatlanul rendelkezésére állt. Kár, hogy elhelyezése derékba törte munkásságát. Gyál nagy hálával tartozott neki.
A történteket nem folytatom tovább, hiszen az illetékesek bizonyára mindent feljegyeztek.
Csak azt szeretném még megjegyezni, hogy amit az Úr a gyáli bölcsőben el vetett, az ki is csírázott, majd kivirágzott Ferenc fiam hivatásában, és nem győzők az Úrnak hálát adni kimondhatatlan kegyelméért. Azt hiszem, hogy ő az első papi hivatás Gyálon, és kérem az Urat, hogy legyenek követői is.
Habár az élet vihara elsöpört és aligha fogok oda már visszatérni, de lélekben sokszor eszembe jut a gyáli templom tabernakulumának kisugárzása. Ott tudtam annak idején erőt és kitartást meríteni az élet megpróbáltatásai közepette hogy hittel és szeretettel tudjak mindent az Úr kezéből elfogadni és hálát adni érte, mert minél nehezebb az élet, Ő annál közelebb vonz magához. A gyáliak nagyon a szívemhez nőttek és kérem az Úr Jézust, hogy a tabernakulumból ma is sugározzon erőt és kegyelmet rájuk.
Nem mulaszthatom el, hogy az egész család nevében még egyszer meg ne köszönjem a gyáli kedves ünnepet és szíves vendéglátását.
Az Úr áldását kérve tiszteletteljes szeretettel üdvözlöm!
özv. Jálics Kálmánné


A gyáli templom és plébánia építése

Amióta ember él a földön, sok ezer templom épült a világ minden országában. Minden nép, minden nemzedék teremtő hittel és Isten iránti hódolattal építette föl templomát. Mi gyáliak is csatlakoztunk ezekhez a milliókhoz. Templomunk a hívek imája, munkája, áldozata - ablak az ég felé.
Tornya, mint győzelmet hirdető két ujj emelkedik a magasba, mennyezete olyan, mint egy hatalmas madár védőszárnya, vonalai erőt és égre törő lendületet fejeznek ki.
35 éven keresztül egy kocsma-táncteremből kialakított helyiség volt a gyáli katolikusok temploma. Ez idő alatt a lakosság négyszeresére nőtt. Ma 22 ezer ember lakik itt. Azok az emberek, akik az ország minden tájáról ide jöttek, hogy tíz-húsz év alatt, mint pionírok új hazát teremtsenek - otthonaik felépítése után - szorgalmas két kezükkel és megdöbbentő áldozatkészséggel építették föl isten házát.
Perczel Dénes tervei szerint és Cser Károly statikus mérnök közreműködésével lebontottuk a régi templomot és plébániát, azután felépítettük az újat. Köréje-föléje építettük az újat és kihúztuk alóla a régit. A templomhoz 22 hónapra a plébánia átépítéséhez 15 hónapra volt szükségünk, míg a hitélet egy percre meg nem állt. 956 ember 79 ezer munkaórát teljesített Isten dicsőségére. Hetven nagymama százezer téglát pucolt meg. Sokan 100 napnál többet, de akadt olyan is, aki 240 napot dolgozott itt. Kitűnő szakemberek tűntek föl: kőművesek, lakatosok, kőfaragók, vasbetonszerelők, ácsok, villanyszerelők, kertészek és mindenhez értő segédmunkások.
Voltak akik szabadságot vettek ki, mások munka után dolgoztak itt amíg rájuk nem sötétedett, vagy egész éjszakán át. Kispénzű emberek százai hozták be önkéntes adományaikat. Nyugdíjasok, akik hónapokon keresztül gyűjtötték forintjaikat, fiatalok, akik nyári keresetüket tették le a templom és plébánia építésére.
A teljes beruházás 50% -át a gyáli hívek saját erejükből, 38% -át püspökünk és a váci egyházmegye számos egyházközségének segítségével és 12% -át nyugati katolikus testvéreink adományaiból teljesítettük.
A templom Szent István király tiszteletére épült és szenttéavatásának 900 éves évfordulóján 1983. augusztus 20-án szenteltük föl. A plébánia 1986. augusztus 20-ára készült el. A legnagyobb eredmény mégis az, hogy munkáink közben megtapasztaltuk Isten áldását és ez a nagyszerű feladat közösségbe érlelte a híveinket.


Templomunk története az ezredfordulón

Az új templom építése Dr. Nagy Árpád plébános nevéhez fűződik, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egyházközség tagjai élő kövekként közösen alkossanak templomot, s karizmatikus személyisége hosszú időre meghatározta az egyházközség életét. Kiemelkedő teljesítménye előtt ma is tisztelettel adózunk, és szeretettel emlékezünk rá.
Az egyházközség története során leghosszabb ideig itt szolgáló Hefler Gábor plébános 1991-től 2015-ig igazgatta közösségünk életét. A 24 év alatt generációk nőttek fel Gyálon úgy, hogy ha nem is jártak templomba, a "gyáli pap" kifejezés azonos volt Gábor atya nevével. Rendkívül energikusan és nagy szakértelemmel látott munkához, és mindvégig fontosnak tartotta a kisebb közösségek megerősítését, valamint a felnövekvő generációk oktatását. A gyermekek és a ministránsok irányításában nagy segítségére volt Fekete Roland káplán. Gábor atya lelki vezetőként is fontos volt közösségünk számára, hiszen nagy figyelemmel követte a hívek hitbeli fejlődését, ugyanakkor a városvezetéssel is jó kapcsolat kiépítésére törekedett. 2014-ben Pápai Mihály polgármester úr támogatásának köszönhetően új harang költözött templomunk tornyába. A plébániai közösséget olyan rendezvényekkel kívánta megerősíteni, amelyek a nagyobb nyilvánosságot is megszólították: a templombúcsú napján rendezett körmenet, a nagyheti keresztút és a pünkösdi missziós nap emlékezetes marad számunkra. A templom játszókertjének kialakítása is ezt a célt szolgálta, s nagy közösségteremtő erővel bír a Szent József idősek otthona is, amely Gábor atya kezdeményezésére jött létre.
Hefler Gábor atya így ír magáról: 1948-ban születtem egy Budapest melletti nagy községben, paraszti családban. Azon elhatározás ébredt bennem tizenkét éves koromban, hogy a katolikus papi életformát kell választanom. Ebben az elhatározásban mindvégig kitartottam és ma is nagyon megelégedettnek érzem magam ebben a hivatásban. Ez a hivatás nagyon sokrétű. Lehetek templomokat építő, vagy karbantartó, az építő iparban tevékeny ember, lehetek irodalmár, jó szónok, rendezhetek misztérium játékokat, mint egy színházi rendező, lehetek pedagógus, jó hitoktató, lehetek pszichológus, jó gyóntató. Lehetek a templomi ikonográfiához értő, a festészetet művelő ember is.
Honlapja: http://www.heflergabor.hostei.com/kepeim.html
Címkék: