Kicsit több békesség, jóság, szelídség,
Kevesebb erőszak, gyűlölet, irigység.
Kicsit több igazság úton, útfélen,
Kicsit több segítség bajban, veszélyben,
Kicsit több „mi” és kevesebb „én”,
Kicsit több erő, szeretet, remény,
És sokkal több virág az élet útjára,
Mert a sírokra már úgyis hiába!

Hiszem azt, hogy ott fent minden meg van írva,
S a Jóisten majd egyszer áldást szór a kínra.
S hiszem, hogy majd azok, kik Benne bíztak végig,
Gond és teher nélkül majd feljutnak az égig.
Hiszem azt, hogy mindig gondot visel rólunk,
és odafentről keze egyengeti sorsunk.
S hogy e földi létben minden nehézség és bánat
Isten színe előtt épít nekünk várat.
Hiszem azt, hogy ott van mindenben, mit látunk,
és megbocsátja mindazt, mit tiszta szívből bánunk.
Hisz nem ítél el soha, új esélyt ad élni,
és Belé vetett hittel nincsen mitől félni.
Kezeibe zárva ott van minden ember,
Mert szeretete tiszta, és mélyebb, mint a tenger.
Bárcsak Ő lenne a példa minden ember előtt,
és Tőle kérnénk támaszt, reménységet, s erőt.
Mert hiszem, hogy Ő mindig meghallgatja imánk,
és nálunknál is jobban ismeri a hibánk.
De nem ítél el minket, a jót keresi bennünk,
és segít nekünk rosszból jó emberré lennünk.
Hiszem azt, hogy egyszer Vele szemben állunk,
és teljesül majd akkor minden féltett álmunk.
S Ő átkarol majd minket fent, a felhők tetején,
és ott egyenlők leszünk a Jóistennek tenyerén.