MISEREND
Szentmisék rendje:
Kedd - 7:00
Péntek - 7:00
Szombat - 18:00
Vasárnap - 10:00
Rózsafüzér:
Minden este 18:00 (szombaton 17:00) órakor a ZOOM segítségével:
bit.ly/rózsafüzér
Iroda nyitvatartása:
Hétfő: 9:00 - 12:00
Kedd: 9:30 - 12:00
Szerda: 9:00 - 12:00
Csütörtök: Szünnap
Péntek: 9:00 - 12:00
Szombat: 17:00 - 18:00
Elérhetőségek:
telefon: +36 29 340 513
mobil: +36 30 325 7173
e-mail:
Káposztássy Béla plébániai kormányzó: kaposztassy.bela@vaciegyhazmegye.hu
plébánia: gyalrkp@gmail.com
Bankszámla szám: 64400044-30065885-51100002
Csaba testvér Gyálon
Csaba testvér Gyálon
Különleges eseménynek válhatott részesévé, aki 2012. április 1-jén jelen volt a gyáli katolikus templomban a virágvasárnapi szentmisén. Az árva gyermekeket felkaroló Böjte Csaba érkezését nagy várakozás előzte meg, hiszen mindannyian láthattuk, hallhattuk, sőt könyvei révén olvashattuk is már lélekemelő gondolatait, és megcsodálhattuk erejét, türelmét, amellyel hosszú évek óta gondoskodik a rábízottakról.
Amikor Hefler Gábor plébános úr bejelentette, hogy meghívta hozzánk a közismert erdélyi személyiséget, egyben Csaba testvér üzenetét is közvetítette: nem áprilisi tréfa az érkezése. És valóban, aki ismeri a ferences rendi szerzetest, tudhatja, hogy bármennyire is kedélyes és közvetlen ember ő, a szeretetben nem ismer tréfát. Ígéretéhez híven megjelent a templomban, és a szentmise keretében szólt hozzánk. Fontos gondolatot bízott ránk, hiszen arra tanított, hogy minden áldott nap virágvasárnap: engednünk kell, hogy Jézus, a szeretet bevonuljon az életünkbe. Mennyi világégést elkerülhetett volna az emberiség, ha a szeretet jegyében tudott volna cselekedni. Ahogy Jézus sem „duzzogott”, s nem vetette a tanítványok szemére, hogy elfordultak tőle a bajban, úgy kell nekünk is minden áldott nap új erővel elindulnunk, és a megbocsátás jegyében cselekednünk.
Böjte Csaba lélek- és közösségformáló ereje nyilvánult meg ezen a szentmisén is. Akik ott voltunk, mindannyian hatalmas erőt kaptunk ahhoz, hogy a hétköznapok megpróbáltatásait egészen más szemmel nézzük, és a megoldást ne a világ megváltoztatásában, hanem önmagunkban keressük elsősorban, hiszen a türelem, a szeretet olyan belső erő, amely képes a személyiséget, majd környezetét is formálni. Nagy öröm volt számomra a közösség tagjaival beszélgetni az esemény után, ezért szeretném közkinccsé tenni azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyeket Csaba testvér látogatása váltott ki belőlük.
„Véleményem szerint Csaba testvér történelmi nagyság, vagyis olyan személy, akit emlegetni fog – legalábbis az egyháztörténelem. Egy ilyen személy közelébe kerülni nem közönséges dolog. Sokkal közelebbről láttam hősiességét, mint ahogy hírből hallja, újságokban olvassa az ember. Csak egyetlen példa: erről-arról beszélgettünk, többek között az idegenben alvás, az otthontól való sok távollét nehézségeiről. Csaba testvér egyáltalán nem dicsekedve, tényközlő hangon megjegyezte, hogy rendtársai összeszámolták, hogy egyik évben csak egy hetet töltött otthon, és aludt saját ágyában egész évben. Hát ez nem kis teljesítmény. Jól tudja ezt az ember magáról. Van olyan ismerősöm, aki idegen helyen az első éjszaka biztosan nem tud aludni. No, Csaba testvér ezt nem engedheti meg magának. Olyan jót aludt nálunk is, közvetlenül, természetesen viselkedett, mintha mindig itt lakott volna. Hát, ilyeneket megtapasztalni, igazán tanulságos – speciálisan nekem, papi embernek. Az sem közönséges dolog, hogy ilyen méretű hírességnek is szüksége van alázatra. Nem olyan egyértelműen nyílnak meg előtte a kapuk és a lehetőségek, mint képzeljük. Például egy helyre meghívták prédikálni, de a helybeli plébános nem a fő helyen, a Biblia felolvasása után engedte őt prédikálni, hanem csak a hirdetések után. Ez bizony megalázó, de Csaba testvér derűsen említette. Aztán az is hozzátartozik a színfalak mögött történtekhez, hogy az őt kísérő csíkszeredai Role együttest meg még kevesebb helyen engedték szerepelni, mint ahogy ők azt gondolták. Pedig ez egy profi csapat: amit előadnak, az első hallásra is megkapó. Szóval az alázat még a hírességeknek is szükségeltetik.” (Hefler Gábor, plébános)
“Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé” - mondta Böjte Csaba. Valóban rengetegen hallgatták meg őt április 1-jén a gyáli katolikus templomban, s akik eljöttek, támogatták őt abban, hogy a nehéz sorsú gyerekek ellátását biztosítani tudja. Jó volt hallani a humoros és egyben szívszorító történeteket, melyekkel a ferences szerzetes biztat, bátorít, reményt ad, hiszen "az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni”. (Antalné Kármán Csilla)
„Amennyire konzervatív (jó értelemben) az Evangélium hirdetésében, olyan modern, barátságos és hétköznapi a kapcsolatteremtésben a mindennapi emberrel. Sugárzik belőle az egyszerűség, a jóság, a segíteni akarás. Magával ragadja még a leggőgösebb embert is emberszeretete. Igazi terjesztője Krisztus legfőbb törvényének, a szeretetnek. Nagyon sok emberpalánta köszönheti neki életét, az esélyt, hogy emberré válhat egy olyan környezetben, mint Románia – különösen, ha magyarnak született, és árva maradt. Nagyon sok kalappal le előtte azért a munkáért, emberfeletti energiát követelő szervezési tevékenységért, amit Ő már sok év óta fáradhatatlanul folytat. Ha rajtam múlna, neki adnám a következő Nobel-békedíjat: ahogy Teréz anya, úgy ő is megérdemelné.” (Márkus István)
„Jó volt „élőben” hallani egyszerű, hivatástudatról tanúskodó szavait, melyekkel az általa nevelt gyerekekről beszélt: papi szeretettel, pedagógiai érzékkel, hivalkodás nélkül, nem kérkedve magyarságával. Érthető, hogy ilyen hittel, elhivatottsággal létre tudta hozni és fenn tudja tartani lélekmentő gyermeknevelő intézményét.” (Kovács Istvánné)
„Már hagyománnyá vált, hogy a felsőpakonyi kisebb közösség (filia) tagjai közül – aki teheti – részt vesz Gyálon a nagycsütörtök esti szentmisén, bensőséges együttléten. Talán ehhez tudnám hasonlítani annak az áprilisi vasárnapnak a hangulatát, amelynek Csaba testvér volt a "főszereplője". Gondban vagyok, hogyan öntsem szavakba azokat az érzéseket, amelyek az ő karizmatikus személyiségéből, természetes bölcsességéből áradnak. Ilyenkor mindig úgy érzem, annak van igaza, aki azt javasolja: „ha nem tudod a csöndet tartalmasabbá tenni, ne szólalj meg!” Mégis szólnom kell egy képről, amely Csaba testvér egész munkásságát jellemzi. A gyáli katolikus templomba látogatót egy csodálatos „megfeszített-feltámadott” Jézus szobor fogadja - az a pillanat, amikor még a kereszten van, de karjai már szabadok, és magához hívó ölelésre lendülnek. A prédikáció alatt együtt láthattam mindkettőjüket: Csaba testvér a hol derűs, hol szívszorító történeteit élénk kézmozdulatokkal kísérte, és volt egy-két pillanat, amikor szinte úgy tárta szét a karjait, mint Jézus, hogy utána ugyanazon lendülettel maga felé is hívjon bennünket! Kívánom, hogy ezek a természetes, őszinte szeretetből fakadó tettek, az abból kiinduló, mindent és mindenkit magához ölelni szándékozó mozdulatok kísérjék még sokáig az útját és tevékenységét!” (Nagy Sándor)
„Az ő Erdélyországból hozott ízes nyelvezetével, megható és tanulságos történetein keresztül árasztotta az igét. Megkönnyeztük, mert meghatott az őszinte szeretete, amellyel a számkivetett fiatalokról beszélt. Szülőnek és pedagógusnak is örömet szerzett, és megszívlelendő példát mutatott arra, hogyan kezelhetők a fiatalok, még akkor is, ha gyökértelenül, védtelenül, tanácstalanul sodródnak a világban. Eredményesen hatni környezetére csak az tud, aki maga is igazul él: aki látja a teendőket önmaga körül és a világban; aki észreveszi, hogy a bajt kezelni kell, aki szívével segíteni akar, és tenni kész.” (Rigó Anikó)
"Milyen öröm örömet okozni! S az emberek mégis milyen ritkán szánják rá magukat." Németh László szavai jutottak eszembe, amikor a virágvasárnapi szentmisén Böjte Csaba a családról, a meghitt házastársi kapcsolatról beszélt egyszerű, szemléletes példákkal, belső élménnyé téve számomra ezt a szentmisét. Köszönet érte!” (Lakos Péterné)
„Hosszú évek óta vártam, mikor, milyen körülmények között találkozom majd Csaba testvérrel. Terveztem, hogyan mehetnék én hozzá Dévára, de valahogy mindig közbejött valami. Így amikor meghallottam, hogy ő jön hozzánk, nagyon megörültem. Követendő példa számunkra a karitász munkában: vegyük észre a környezetünkben élő szegényeket. Igaz embernek tartom őt, aki az élete példájával mutatja, amire Jézus tanít minket. Ízig-vérig tanár abban az értelemben, hogy az Újszövetséget lefordítja a mi nyelvünkre, és megmagyarázza a mindennapi élete példájával. Hogy csak egy történetet emeljek ki a sok közül: a gyerekek felháborodva érkeznek haza az iskolából, és mesélik, milyen borzasztó igazságtalanság történt velük. Csaba testvér leülteti őket, és azt mondja nekik: rajzoljatok 5 koncentrikus kört, és belülről kifelé haladva írjátok be, mit tartotok a legfontosabbnak az életben. A gyerekek írnak mindenfélét: igazság, béke, egészség... A szerzetes kihívja az egyik kislányt a táblához, hogy most rajzolja föl Jézus köreit. A kislány nyomban rájön, hogy középre bizony azt kell írnia: szeretet... Nekem így sokkal könnyebb megértenem, amit Jézus mondott, és gondolom, a gyerekek is könnyen megértették.” (Galgand Péterné)
"Böjte Csaba egyike azon keveseknek, akik teljes odaadással küzdenek egy nagy célért - ez a személyes találkozásból azonnal kiderül. Megvan benne a képesség, hogy Isten és ember között szilárd és hiteles kapcsolatot építsen. Példa értékű az élete, hiszen az elveszett gyerekeket össze tudja fogni, és egy közösséggé, családdá tudja alakítani!" (Ferentzi Kristóf)
„Számomra ez a találkozás olyan volt, mintha egy tiszta vizű forrás üdített volna fel, oltotta volna szomjamat; az élet könyve megnyílt és kilépett rajta egy ma élő szent, kinek láthatatlan glóriáját azok fogják, akik mosolyukkal kísérik minden útján. Csodálatos nap volt, melyben örültem, hogy a Római Katolikus egyházhoz tartozom. Derű, élet költözött másfél órára hozzánk, s ez mindenhol jelen van, ha beengedjük a napfényt. Természetes, hogy hirdetem, mindenhol, ahol lehet, mert a hegyre épült várost elrejteni nem lehet.” (Surányi V. Ágnes)
Csaba testvér korunk embere: élete nyitott könyv a számunkra, hiszen napról napra nyomon követhetjük tevékenységét a www.devaigyerekek.hu, a magnificat.ro vagy a www.facebook.com oldalain. Az érdeklődő levelekre mindig barátsággal válaszol. A virtuális ismeretség után a szentmise után most alkalmunk nyílt személyesen is váltani néhány szót, és nagy örömmel tapasztaltam meg azt a közvetlenséget, amellyel fogadott. A beszélgetés során egy kedves tanítványom, akit egy váratlan betegség hosszú évek óta próbára tesz, ezt a biztatást kapta tőle: most te kaptál gólt, de edzened kell, hogy a következő gólt te rúgd. Ezeket az egyszerű, bár nem pontosan idézett szavakat Csaba testvér életpéldája teszi hitelessé: valóban minden áldott nap el kell indulni, és a szeretet és a remény jegyében cselekedni. A gyáli közösség nevében kívánom, hogy Böjte Csaba még nagyon sokáig folytathassa áldásos tevékenységét, és bízom benne, hogy egyszer ismét ellátogat majd közénk.
Kovács Viktória
Friss hozzászólások